amikor a színek többet tudnak rólunk,mint mi magunk

Régen azt hittem, színt választani egyszerűen ízlés kérdése.Tetszik vagy nem tetszik.Jól áll vagy nem áll.Ennyi.Aztán elkezdtem figyelni egy furcsa mintát:az emberek újra és újra ugyanazokhoz a színekhez térnek vissza.Nem divatból. Nem tudatosan,Valami belső iránytű szerint.

Ekkor találkoztam Theresa Sundt könyvével, a The Art of Color Therapy rendszerével, amely azt mondja:

a születési dátumunk nem csak szám, hanem színkód.És amikor ezt elkezdtem kipróbálni vendégeken, barátokon, vásárlókon…megdöbbentő dolgok történtek.

---

a „mindig kék” nő

Volt egy vásárlóm, aki szinte kizárólag kéket hordott.Kék sál, kék ruha, kék táska. Azt mondta:„Nem tudom miért, ebben érzem magam biztonságban.”A számítás szerint a kék nála a kommunikáció és az önkifejezés színe volt —de hiányzott a piros.És ez pontosan tükrözte az életét:rengeteg ötlet, rengeteg beszélgetés,de nehéz döntések, halogatás, bizonytalanság a pénzügyekben.Amikor tudatosan elkezdett pici piros részleteket viselni nem nagy dolgokat, csak egy karkötőt, egy rúzst, egy mintát

azt mondta pár hét múlva:„Furcsa… mintha határozottabb lennék.”

A szín nem oldotta meg az életét.De adott egy érzelmi kapaszkodót.

a zöld túlzás

Egy másik nő mindenből zöldet választott.Természetes, nyugodt, gondoskodó személyiség volt ,de kimerült.A zöld az egyensúly színe.Csakhogy nála túl sok volt belőle,és hiányzott a narancs: az öröm, az élvezet, az „én is számítok”.

Amikor kapott egy narancsos árnyalatú kendőt, nevetett:„Ezt én sosem hordanám.”Két hét múlva abban jött vissza.És azt mondta:„Ez valahogy… felszabadító.”

---

Amit ebből megtanultam

A színek nem varázslatok.Nem oldanak meg mindent helyettünk.De tükröt tartanak.

Megmutatják:

• hol vagyunk erősek
• hol fáradtunk el
• hol van hiány
• és mire vágyunk igazából

Ezért festek tudatos színekkel.Nem csak szépet akarok készíteni.Hanem olyan darabokat, amelyekhez az ember ösztönösen nyúl,mert valami benne felismeri önmagát.

Amikor valaki azt mondja egy kendőre:„Nem tudom megmagyarázni, de ezt akarom”, az számomra a legnagyobb visszaigazolás.A színek már beszéltek.Én csak segítettem láthatóvá tenni őket.

Nem minden kendőt választunk szemmel.Némelyiket a test választja. Az idegrendszer. Az a csendes rész bennünk, amely pontosan tudja, mire van szükségünk.

A színterápia — ahogyan azt a The Art of Color Therapy leírja,abból indul ki, hogy a színek nem díszek.Energiák.És amikor egy szín hív, az üzenetet hordoz.