Néha az embernek nem ecsetre, hanem egy kis belső csendre van szüksége. Aztán kiderül, hogy a kettő valójában ugyanaz. Így voltam ezzel én is, amikor először kezdtem el selyemre festeni – nem tudtam, mit keresek, csak azt, hogy hiányzik valami. Ma már tudom: a selyemfestés nemcsak hobbi, hanem egyfajta terápia lett számomra.
Amikor a fej zsong, de a kezed csendesít
Van, hogy túl sok a zaj. A munka, az elvárások, a hírek, a rohanás. Olyankor az ember csak ül, és görgeti a telefont, hátha ott van valami nyugalom. De nincs.
Viszont amikor először ráfeszítettem a selymet a keretre, és a kezembe vettem az ecsetet, valami megváltozott. Mert a selyem nem engedi a kapkodást. Lassan kell bánni vele. Figyelni rá. Azt is mondhatnám: tisztelettel kell hozzáérni. És ez a lassúság, ez a finom odafigyelés elkezdi lecsendesíteni az embert.
A színek beszélnek, amikor te már nem tudsz
Volt olyan napom, amikor úgy éreztem, semmit nem tudok megfogalmazni. Fáradt voltam, kimerült. De amikor leültem festeni, csak folyt a szín az anyagon, és mintha helyettem beszélt volna. Nem kellett tudnom, mit érzek – a kezem tudta.
A selyemre nem lehet „csúnyán” festeni. Minden színnek helye van. Még a hibák is szépek. Ez egy külön világ, ahol nincs jó vagy rossz, csak szín van és áramlás.
Meditáció, ami látható marad
Sokan meditálnak. Én is próbáltam. De amikor festek, valahogy mélyebb lesz az élmény. Talán azért, mert ott marad utána valami kézzelfogható. Egy kendő, egy kép, egy anyagdarab, amin ott van az én csendem, az én oldódásom. Olyan ez, mint egy napló, csak nem szavakkal, hanem színekkel íródik.
Mindenkinek van benne helye
Nem számít, hány éves vagy. Nem kell „ügyesnek” lenni. A selyemfestésben nincs rossz döntés. Csak kezdj el festeni. Ne gondolkodj, ne tervezz túl sokat – engedd, hogy vezessen a kezed. Az első néhány alkalom után ráérzel.
És lehet, hogy észre sem veszed, de egyszer csak jobban alszol. Türelmesebb leszel. Vagy csak egyszerűen boldogabb. Mert adtál magadnak időt. Figyelmet. Színeket.
Próbáld ki te is – csak magadért
Nem kell, hogy valakinek megmutasd. Nem kell kiállításon szerepelnie. Elég, ha neked jelent valamit. Egy kis délutánnyi kikapcsolódás. Egy pár óra, amikor nem vagy „elérhető”. Amikor nem teljesítesz, nem bizonyítasz, csak létezel, és az ecset vonja meg a határokat helyetted.
